Amilyennek megálmodtuk...
Amilyennek megálmodtuk…
Azt a képet festettük le képzeletben, hogy milyen az a hely, ahol szívesen töltenénk mi a napjainkat, ha gyerekek lennénk.Természetesen ebbe a képbe vegyültek élmények saját bölcsődés, óvodás és kisiskolás korunkból és vágyak a jövőről, mondatok gyerekektől, amikor arról meséltek, mit szeretnek óvodájukban, iskolájukban, s képek arról, milyen tevékenységekbe láttuk belefeledkezni a gyermekeket.
Az alábbi „vegyes” lista született meg bennünk:
- Színesek a falak.
- Világosak a helyiségek.
- A bútorok fából, papírból, textilből készültek.
- Elegendő hely van az önfeledt játékra.
- Gyakran szól halk zene a családi napköziben.
- Az udvarban gyümölcsfák vannak, s árnyékukban jót lehet játszani.
- A környezet összességében kellemes.
- A gyerekekkel foglalkozó felnőttek kedvesek, jól megértik egymást, a gyerekeket és a szülőket.
- A gyerekek sok szeretetet, odafigyelést, gondoskodást, mosolyt és simogatást kapnak a munkatársaktól.
- A családi napközi munkatársai jól ismerik a gyerekeket és a szülőket.
- A légkör családias.
- A közösség fontos érték mind a munkatársak, mind a szülők számára – s ezáltal a gyerekek is megtanulják a közösség fontosságát.
- Barátságban növekednek együtt a különböző társadalmi csoportokból érkező gyerekek.
- Jókedv és vidámság uralkodik a mindennapokban.
- Több csoportunk van, s így a gyerekek a kis csoport családias élményén túl megismerik a nagyobb csoporthoz tartozás élményét is, s a legkisebbek egyben felkészülnek az óvodás, iskolás évekre, ahol sokkal nagyobb létszámú gyerekcsoportban kell majd megtalálniuk a helyüket.
- A belépő gyerekeket mindig fogadja egy munkatárs, beszélget velük és a szülőkkel is, aztán a gyerekeket várják a játékok.
- Mikor mindenki megérkezett, tízóraizunk, s közben megbeszéljük, mi mindent csinálunk délelőtt.
- Tízórai után megismerkedünk valami új dologgal (játék, mondóka, mese, stb…)
- Majd játszunk az udvaron, virágot szedünk a kertben, s avval díszítjük az asztalt az ebédhez.
- Az étkezések (tízórai, ebéd, uzsonna) közben beszélgetünk az asztal mellett, mint amikor otthon összegyűlik a család.
- Megebédelünk és kiválasztjuk az aznapi altató mesét, dalt.
- Ebéd után jön a pihenés (alvás és / vagy egy csendesebb időszak) – a gyerekek egyéni igényeit figyelembe véve.
- Ha mindenki felébred, együtt játszunk a kertben.
- Minden héten szervezünk valami új programot (filmnézés, kirándulás, tánc, bábszínház…)
- Lehetőséget biztosítunk arra, hogy sokat legyenek a gyerekek a szabadban.
- Játékos formában biztosítjuk az idegen nyelvekkel való ismerkedést a gyerekeknek.
- Az egészséges étkezés szokását kialakítjuk a gyerekekben.
- A szülőket aktívan bevonjuk a mindennapokba.
- Pszichológusi támogatást kínálunk – igény esetén
- Tevékenységünknek jó híre van Szekszárdon.
Így néztek ki tehát az álmaink.
Amire visszaemlékszem most, mikor leírom mindezt, az egy igazán ünnepi érzés, egy a hétköznapi csodák sorából, mert emlékszem, hogy csillogott a szemünk, mosolyogtunk és belefeledkeztünk abba, hogy megálmodhatunk valami jó dolgot.
Az álmot hosszú tervezési és egyeztetési időszak követte, s 2009-ben elkezdődött az építkezés Szekszárdon a Bezérdj u. 19. szám alatt, annak érdekében, hogy a megálmodottak valósággá váljanak.
Most már valóság mindez, s igazán szerencsésnek érzem magam, mert valamennyi családi napközinkben (ma már családi bölcsődék) töltött napnak vannak számomra igazán ünnepi pillanatai.
Az elkészült épület belső tere négy családi bölcsis csoportnak, s játszóháznak ad helyet, s udvara lehetőséget biztosít a napközbeni játékra valamint kiskertjében zöldségek, gyümölcsök, virágok termesztésére.
Szóval: Hasonlít az álmainkhoz!
Köszönöm mindezt elsőként Karl-Hermann Geigernek, aki elindította az álmot a „Csináljunk egy óvodát!” mondatával, s finanszírozta az építkezést, majd rendelkezésünkre bocsátotta az épületet és folyamatos inspirációt és támogatást ad számunkra a mindennapokban.
S köszönöm a kuratórium tagjainak, valamennyi munkatársamnak, a hozzánk járó gyerekeknek és szüleiknek, hogy megtöltik tartalommal és élettel a Kölyökházat.
.jpg){kind=logo}
Szabó Mónika
Kölyökház Alapítvány
