Legfrisebb Információ

Tervezett foglalkozásaink 2020.01.13-i hét

A téli időjárás és öltözködés lesz e hetünk fókuszában
Megnyitás
Kölyökház Gyermek a családba Alapítvány

Versek dalok - Február

Versek, mondókák, dalok - CSALÁDI BÖLCSŐDÉINK - FEBRUÁR

Versek

Aranyosi Ervin: Maci és a méz

Mackó pajtás mézet enne,
odút talált, s mézet benne,
ám a sok méh mérges lenne,
mackón elégtételt venne,
ha megtömné korgó gyomrát,
megcsipkednék kényes orrát.
ezért máshol keres étket,
elkerüli a sok méhet.

Aranyosi Ervin: A vándor alma

Ez az alma vándorolna,
ha nem épp egy alma volna.
Süni hátán lovagolva,
süni lábon araszolna.
De a vége nem oly fényes,
mert bizony a süni éhes.
Drága a lovaglás ára,
mert megeszik vacsorára…

Nagy Bandó András: Tizenkét szín

Sötétbarna, mahagóni,
paripán jó lovagolni.

Cukor, liszt vagy só az égen?
Bárányfelhők hófehérben.

Felhő sincsen, ragyog az ég,
óceánszín, tolul a kék.
Ózon kell az öreg Földnek:
pompáznak az örökzöldek.

Tulipánfa lila lepel,
szirmát bontja, úgy ünnepel.
 

Devecsery László: Színek

Hegyre ült fel most a kék,
majdnem olyan, mint az ég.
Levelekbe szállt a zöld,
telehinti a mezőt;
piros, kék, meg sárga:

mezők virágára.

 

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!
Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,

s a tavasznak jönni kell!

 

Hatházi Tibor: Bolti eladók (részlet)

Korán felkelnek, munkába menni kell,
Vásárlók kiszolgálására készülnek fel.

Álmos szemekkel várják még a vevőket,

Nem hagyhatják cserben soha az evőket.


Mondókák

Mókus, mókus fenn a fán,
Mit tanakodsz kis komám?
Sej, egyedem-begyedem,
Tanakodom mit egyem?
Zirgő-zörgő mogyoró,
A gyomrom most korogó.


Bújj, bújj, medve;
Gyere ki a gyepre!
Ha kijöttél, légy csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen.

 

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,

még a ház is muzsikál!

 

Szita, szita, péntek,
vége van a télnek,

kikeletet köszönteni
jönnek a népek!
Jer, jer kikelet,
seprűzd ki a hideget,
ereszd be a meleget,

dideregtünk eleget!

 

Kiszámoló
Suszternak nincs jó cipője,
Ácsnak rossz a kerítése,
Lakatosnál fakilincs,
A hunyónak szeme nincs,

Ne less!


 


Dalok

Gryllus Vilmos: Mókus

Mókus, mókus mit csinálsz?
- Fenyőtobozt gyűjtök.
A magokat megeszem,
a tobozt meg elteszem,
télen avval fűtök.

 

Brum-brum Brúnó

Brum-brum, Brúnó, Mókás medve.
Van-e neki éppen Táncos kedve?
Brum-brum pajtás, Szépen kérlek,
Az óvodába jöjj el vélem!
Ott eljárhatsz néhány táncot,
Orrodba sem fűznek, meglásd láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én, édes kis pajtásom.
Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti, friss csárdásra.
Kippen-koppan, dibben-dobban.

Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!


 

Kerek mese: Színes-dal

Piros az alma,
Piros a meggy,

Piros a vér, az eredben megy.

Sárga a banán,
És sárga a nap,
Sárga citrom, mit teába raksz.

Narancs a répa,
És narancs a rák,
Narancsszínű a baracklekvár.

Zöld a béka,
És zöld a kivi,
Zöld az erdő, ne irtsuk ki!

Színes a játék, színesek a fák, színesek a könyvek és színes a ház,
Színekből épül fel a világ, a szürkeséget színezzük át.

 

Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál.

Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.

A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,

értük van a parádé.

 

Hej, a Sályi piacon

Hej, a Sályi piacon, piacon,
Almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,

Hatot ad egy garason, garason.


Találós kérdések

- Cipőt, csizmát talpalok. Kipp-kopp kopogok, találd ki, hogy ki vagyok?

- Én viszem a híreket, újságot és levelet.

- Kócos hajat rendbe hozom, az ollómmal belenyírok, s mindjárt fel is csavarintom.


Mesék

Mészöly Miklós: A bánatos medve


Volt egyszer egy medve, sose volt jó kedve. Dirmegett–dörmögött, mintha semmi másra nem lett volna oka, csak búslakodásra.
Ha mézet nyalogatott, nem volt elég édes. Ha a nap kisütött, nem volt elég fényes. Még az odúját is szűknek találta, kint aludt inkább egy bokor aljába. Bezzeg tüsszögött is reggelre kelve – s akkor meg emiatt dörmögött őkelme.
Egy szép napon aztán maga is megunta, hogy mindig csak szomorkodik, mint egy viseltes bunda. Elhatározta hát azon minutában, hogy megy s megtekinti: mi van a világban.
Mikor a rengeteg erdő szélére kijutott, egy kicsi lepkével összetalálkozott.
– Hová? Hová? – mordult reá. S a lepke mondta.
– Messzire. Nap süti a réteket. Oda megyek. Ég veled!
Nagyot nézett a medve. Mindjárt jobb lett a kedve.
– Rétre menni jó lehet. Menjünk együtt, mék veled.
De a lepke szót se szólt, rippem–röppöm elrepült.
Mit tehetett medve koma, egymagában elindulna. Hát amint ment, mendegélt, dimbes–dombos réthez ért. Nyílt a réten annyi virág, mint erdőn a leveles ág.
„No –gondolta–, itt megállok, szedek egy csokor virágot!”
S neki is látott nyomba, nem gyorsan, csak medve módra.
Egyszerre azonban a szemét mereszti: valami hegyeset lát a fű közt meredezni!
– Hát ez meg miféle?– szól megrökönyödve. Tán kóró? Majd elbánok vele! Semmi szükség az ilyen semmirekellőre, az ilyen csúfságra…
S azzal odacammog, hogy tövestül kirántsa. De uramfia! A kóró mekegni kezd, s fölugrik egy kecske! Szegénynek a szarvát törte le a medve…
– Ó, te golyhó, nem vagyok én kóró! Hát nem látsz? Vagy elment az eszed? Fél szarvval sétáljak most? Világcsúfja legyek? – támadt rá dühösen, s fújt bőszen a kecske.
A medve csak állt – hej, beborult a kedve.
– Én szerencsétlen, minek is születtem? – sóhajtott nagyot. Mindig csak baj lesz abból, ha jót akarok. Nesze, itt a szarvad. Ha tudnám, visszaragasztanám. Ha meghalok egyszer, neked adom a bundám…
Azzal fülét megvakarta, orrát megdörzsölte – és máris kicsordult a könnye.
A kecske észrevette.
– Ne sírj, no! – mekegte és leszegte fejét. Szörnyen megsajnálta a szomorú medvét.
– Szép szarvacska volt, igaz… Nem girbe, nem görbe. De ha sírsz–rísz folyton, a másikat én töröm le. Gyere inkább, nyújtsd a mancsod, kössünk igaz barátságot!
Megörült nagyon a mackó.
– Köszönöm, hogy nem haragszó…
S mivel más nem jutott eszébe, egy pipacsot tűzött a csempe szarv helyébe.
Aztán összeölelkeztek, de úgy ám, hogy még a szőr is összekócolódott a medve feje búbján.
S mikor hazament, csodálkozva látta, hogy semmi oka a búslakodásra: a mézecske édes, a napocska fényes, s micsoda csuda: nem szűk az odúja!

Új gyermekirodalmi központ indult

2020. január 15.

Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum (IGYIC) néven új gyerekirodalmi intézet kezdte meg működését januárban. Leírásuk szerint céljuk nem más, mint „a […]

Könyvajándékozás 2020: felhívás!

2020. január 15.

Ünnepeljük meg együtt a Nemzetközi Könyvajándékozás Napját az iskolákban és a könyvtárakban is! Cél: Idén is szóljon ez a nap […]

Kárpáti Tibor

2020. január 15.

Grafikus, illusztrátor. 1978-ban született Gyulán. 2003-ban diplomázott a MOME tervezőgrafika szakán. Groteszk és szögletes figurái egyaránt felbukkannak hazai gyermekkönyvek lapjain […]

Ez a Bálint-nap ismét a könyvekről fog szólni!

2020. január 15.

Február 14-én Magyarországon hatodik éve ünnepeljük meg a Nemzetközi Könyvajándékozás Napját. A kezdeményezés egy önkéntes felhívás mindenki számára. Célja, hogy […]

Új programsorozat a vadonatúj IGYIC szervezésében

2020. január 14.

Az Ifjúsági és Gyermekirodalmi Centrum és a KRE BTK Gyermekirodalomképzés közös sorozatot szervez minden hónap harmadik péntekén 17 órai kezdettel […]

Öt kedvenc – Baley Endrétől

2020. január 06.

Baley Endre verseivel gyermekirodalmi folyóiratunk, a Csodaceruza lapjain rendszeresen találkozhattok. Endre felnőtteknek és gyerekeknek is ír; 2015-ben jelent meg Föld-lengés […]

Kölyökház